Barázdákrul

A mikrobarázdás hanglemez a huszadik század második felének legmeghatározóbb hanghordozója volt. Annak dacára, hogy az elmúlt fél évszázadban polivinil alapra készítették őket, a köznyelvben  megragadt a korábbi, törékenyebb és nehezebb alapanyagra utaló bakelit lemez elnevezés. A műszaki szempontból teljesen hibás kifejezés címben való megőrzésével egyszerre utalunk a hétköznapi szóhasználatra, illetőleg e tárgyak technológiai sajátosságain, zeneipari használatán túlmutató mindennapi kultúrájára.

A csillogó fekete korongok mindig többet jelentettek a zeneipar fogyasztásra szánt termékeinél, vagy a kultúra szempontjából semleges hanghordozóknál. A lemezek más jelentőséggel bírtak, és bírnak ma is a „hétköznapi” zenebarát lemeztulajdonosok, a felhalmozó és rendszerező gyűjtők, illetve az azokat munkaeszközként használó lemezlovasok számára, de az egyes csoportokon belül is más vélekedéseket és használati módokat találhatunk. A lemezek ugyanúgy lehetnek a hangzó kultúra megőrzésének eszközei, mint az egyén identitását kifejező presztízs értékű,  szimbolikus vagy szentimentális tárgyak, amelyek a múlt világával teremtenek kézzel fogható kapcsolatot. De nem csak a múltat köti össze a jelennel, hanem embereket, sorsokat és távoli helyeket is.

A kiállításon szereplő lemezek és tárgyak egy részét olyan gyűjtők adták kölcsön, akikkel a gyűjtés, a lemezek iránti érdeklődés hozott össze. Ilyen értelemben is feltétlenül személyes és esetleges ez az összeállítás. A kiállított tárgyak másik része saját gyűjteményemből származik, amelyet lemezgyűjtőként, lemezlovasként és a rögzített zene kultúrtörténete iránt érdeklődő egyetemi emberként halmoztam fel. Mielőtt e tárgyak hozzám kerültek volna valaki más otthonában, gyűjteményében élték hétköznapi életüket, s ki tudja hogyan kerültek oda. A lemezekhez rejtett és személyes történetek kapcsolódnak, s csak tulajdonosaik tudják, hogy életük mely időszakát, pillanatát idézik.

Több évtizeddel a hanglemezek kereskedelmi forgalmának megszűnése után – a lemezgyűjtőknek és DJ-knek szánt kis szériás korongok kivételével – a hanglemezek még mindig nem merültek a feledés homályába: mint alkalmazott grafikai motívum, mint divatcikk, lakásdekorációs és használati tárgyak alapanyaga élik tovább változatos életük. Annak ellenére, hogy a bakelit-univerzum a hangrögzítés történetében már lezárt fejezet, a  népszerű képzeletben és a mindennapokban ma is élő, folyamatosan alakuló világ. Olyan elképzelt hely, ahol gyűjtő barátaimmal otthon érezzük magunkat.

 Vályi Gábor